A Manhattant senkinek sem kell bemutatni, aki életében valaha is hallott Woody Allenről. Az Annie Hallhoz hasonlóan a Manhattan a newyorki értelmiségiek életéről szóló Allen történetek legjobbjait képviseli. Ellentétben a későbbi Hannah és nővéreivel a Manhattan még egy főhősre összpontosít, aki váratlanul szerelmi és értékrendbeli dilemmával szembesül. Ike az élet által némiképp „elnyűtt” középkorú komikus, aki New Yorkról akar könyvet írni. A fiatal Tracyvel jár, aki őszintén szereti őt, ő azonban nem tud szabadulni a korkülönbség okozta frusztrációtól és fokozatosan beleszeret a magabiztos értelmiségi Marybe, Ike legjobb barátjának szeretőjébe... Vajon ez helyes döntés volt? Mindazonáltal ez a bizonytalan lefaragás messzire mutat Allan szerteágazó és többrétegű filmjének gazdagságában, mely művelt emberek érzelmileg összezavarodott életének vigasztalhatatlan képét és tündöklően megírt dialógusok sorát mutatja be. Egyúttal pusztán esztétikai szempontból lenyűgöző felvételről van szó, mivel Woody Allen Gordon Willis operatőrrel közösen a fekete-fehér szélesvásznú anyag segítségével feledhetetlen tiszteletét tette az imádott városnak, melyben történeteinek többsége játszódik: New Yorkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése